Élménybeszámoló

Barabássy Somogy Örs Jakab Tibor előadásáról
2016. november 16.

Csodák léteznek.

Először is már meg kellett történjen valamilyen csoda ahhoz, 

hogy bármily elképzelésünk legyen mivoltáról.

És meg is kellett tapasztaljuk ahhoz, hogy egyáltalában beszélhessünk róla.

A dolgok természete, hogy amiről egyre többet beszélünk, arról egyre többet tudunk.

Mennél több verset tudunk kivülről, annál könnyebb újat megtanulni.

Ha egyre - másra a csodákat kezdjük el figyelni, egyre - másra rádöbbenünk, hogy világunk csodák összessége.

És semmi más.

Régóta kavarognak gondolatok, de egy ideje, mióta bizonyos Rendbe rendeződnek bennem, felébredt kiváncsiságosságom, hogy mind meg is ismerjem őket.

Egy jó ideje már, hogy életembe belépett a számitógép. A rádió, villanyáram, zenék hullámaiba már rég beleszülettem akkor.

De persze azért gyakran előkerült a gyertya, az a különös Fény.

Ünnepnapokon. 

És mikor világunkat elvették.

És milyen varázslatos volt gyermekként suhanni a hosszú szobákon át, meglibbenteni a gyertyalángot...

De szinte ki emlékszik már erre?

Mélyen elaludt világok, ahogy együtt hömpölygünk és együtt villanunk fel újabb Világainkban.

S az áram, a villanyáram. Ő is a Világ. Lassan ősvilág...

De mit tegyünk?

Égnek gyertyáink, viszik a Fényt, hozzák a Világot.

Itt is, ott is felvillannak.

Fel a zenében, fel a fényben, fel a szobában, a térben.

Végtelen tereinkben, végtelen termeinkben.

Napkirály udvarában, Holdanyó kapujában.

Felvillan az áram is, nagy tüzeket lobbaszt.

De ki ő, hogy féljünk tőle? 

Hisz a sötétet legyőzni hivatott a sereg.

Lánglelkem is lobban, én is készen állok...

Fel is villan a fény...

Talán szerdán, vagy kedden édesanyám megbeszélte Alicezal, hogy a gyerekeket pénteken a fél hármas vonattal Budapestre visszük hozzájuk. A vonaton osztálytársak, bandázás. Délután dr. Jakab Tibor antropozófus orvos előadása az elektromos készülékek hatásairól. Aki ott volt, mindent hallott. Én is intéztem hozzá kérdéseket és persze én is hallottam mindent. Egy apró kis manőver folytán mégsem vonattal jöttek haza a gyermekek, hanem mi mentünk értük, hogy egyúttal egy ágyneműtartó fiókot hozzunk el.

Nahát ez mindent felboritott, de meghozta a Fényt :

nappalink, a Szentélyünk e bútordarab befogadásával, aki szeretett nagymamámnál lakott egy időben, most átrendeződött és az ablakon bekacagó Fény immár nem a számitógépünk vonalait töri és alakitja formává, szinné, érzéssé, mert végre levittük az irodába, ahová való.

Kérdéseimet is megválaszolta az előadó,

válaszai is épp azok voltak, amik miatt kérdéseimet feltettem és amiket már oly régóta fogalmazok,

a bútor is itt van és a számitógépünk is megtalálta a helyét.

A gyerekeink pedig még mindig nem elektromos fogkefével mosnak fogat.

Barabássy Somogy Örs